Egy másik blogomon már meséltem nektek a meleg haveromról Józsiról, aki viszont új annak gyorsban elmondom az előzményeket. Józsi életem beleszeretett a lakótársunkba aki heteró, nos mivel én eddig nem itt éltem csak külsős szemmel ismertem a történetet, most már benne is élek. A srác mivel heteró elmondta neki, hogy ugyan semmi sem lehet köztük de szobatársak maradhatnak. Tegnap iszogattunk és Józsim hóóótatom depressziós volt, kihívtam, hogy mondja már el mifaszvan. Kimentünk és elkezdte mondani, hogy az Emil az nem szól hozzá, bunkózik vele stbstb. Mondtam neki, hogy nincs ott semmi baj, csak a srác ugyanolyan antiszoc, mint jómagam és az ilyen embereknek kell az egyedüllét és igen vannak olyan napok, hogy senkihez nem akarunk hozzászólni, ezt jobb ha felfogja, de ő ezt nem fogja fel. Mindegy. Leültem egy fotelba, majd Emil ráült a fotel karjára és van egy bizonyos flegma debil nézése, amivel próbált szurkálni, hogy ugyan húzzak már el a foteljából, mire pofánröhögtem és közöltem vele, hogy ő egy igazi négybetűs pöcs. Erre Józsim neki állt hangosan zokogni... ééééééédesfaszom. Mert az Emil mellém ült... és beszélni mertünk. 

Ma kötelező parti van, mert neki kedden szülinapja lesz csak, hogy ,már negyedik hete kell megtartani a szülinapját és mindig mindig megy a faszság, hogy de neki szülinapja van. ELÉG. Gyerekek nem bírom elviselni. 

Imádom Józsit de beteg.. komolyan beteg. Nem lehet Emillel beszélni, mert akkor agyfaszt kap a féltékenységirohamai kegyetlenek

Más téma. Szalagvezető lettem a munkahelyen, úúúúúristen a Hollandiai munkahelyemen előléptettek szalagvezetőneeeeeeeek 8 hónap után, gyerekek otthon még 2 év után sem léptettek elő... Nagyon boldog vagyok, de most mindenki utál érte. Leszarom, a lehetőség mindenkinek adott, hogy nyelveket tanuljon, én 5 nyelvet beszélek és most a holland lesz a hatodik, nem azért léptettek elő, mert csillogós pulcsim van. 

Körülbelül egy hónappal ezelőtt írtam nektek T-rexről azaz a főnökömről, hogy elmegy, hát igen gyorsan elment ez az egy hónap és ma eljött az utolsó napja. Igen nehéz volt tartanom magam, hogy ne bőgjek melóban, de sikerült a végéig. 

Amikor elkezdett összepakolni kérdeztem tőle, hogy marad e még a kantinban, azt mondta nem, úgy hogy elköszönt.. megpuszilt és ott valahol elkezdtem összetörni, majd mikor kimentem még kint volt és mikor elhajtott akkor már bőgtem. Kinek fogok holnap vigyorogva jó reggeltet köszönni? Ki fog ösztönözni? Kivel beszélgetek normálisan, mindenféle lenézés és hátbaszúrás nélkül? Az egyetlen normális magyar elment a cégtől és nem utolsó sorban az ÉN T-rexem.

Nagyon sok mindent köszönhetek neki és igyekszem a legjobbat nyújtani ezek után is. 

Jelenleg szalagvezető helyettes vagyok és én szalagvezető akarok lenni, szóval új cél, a végleges előléptetés. Ideje rágyúrnom. 

Tot Ziens T-rex! 
Remélem hamarosan a nyomodba léphetek!

Ilyen szar napom még nem volt, de igen meredek lenne kijelenteni,hogy rosszabb már nem is lehetne, mindig van rosszabb és persze ettől százszor rosszabb is.

A hétvégén elköltöztem. Már új szobatársam van Sugi, akit imádok, nagyon laza csaj és jó fej, már laktunk együtt. Az exszobatársam Kata viszont beteg. Nehogy elkezdjétek sajnálni, nem halálos inkább másokat öl meg vele, ugyanis elkezdett mindenkit zaklatni, hogy én miért költöztem el. A régi házban mindenkit és a mostaniból is, aki csak szóba áll vele, úristen. Pénteken megbeszéltük miért költözöm el, de nem bírja feldolgozni. Mindezekmellett még hadjáratot is indított ellenem, mindenkinek azt mondja, hogy köcsög vagyok és nyomorék. Nem fogok háborúzni, nincs miért... ebben az egészben maximum én harcolok, azért, hogy békén hagyjon. Tegnap reggel a munkahelyen az ebédlőben éppen kijöttem a mosdóból és még gyorsráfókuszáltam az asztalomra nem e hagytam ott a telefonom, mert rohantam is csekkolni be a melóba, mire egy óra múlva jön oda lakotársam, hogy a Kata mindenféle bunkónak elhord mert én nem köszöntem neki. 

*** Ezt a bejegyzést 4 nappal ezelőtt kezdtem el írni, jó mérgesen, szóval hajj zajlanak a dolgok. Már nem vagyok mérges, inkább szánalmat érzek iránta... töröltem facebookról és mindenhonnan, nem akarom őt látni, nem akarom, hogy ő lásson. Felejtsen el, ez az egész kezd átmenni kibaszott pszichoba... 

Van az a bizonyos pont, amikor egy darabig tűrsz és nyelsz és bírod, de már mégsem, azért még húzod egy kicsit és jobb lesz, majd később elég egy szikra és felrobbansz, mint állat. No, én kurva sokáig tűrtem és nyeltem lakótársamnak, aki történetesen még a szobatársam is. Húú, hol kezdjem basszus? Kezdjük ott, hogy a poszt alatt nem kellene felkurnom magam idegileg, bár ez már megtörtént az elején, ezért kezdtem el. No. Ott fogjuk kezdeni, hogy egy rögeszmés, hisztis picsa, aki pszichiátriai eset. Konkrétan. Ejj, basszus de össze kellene szednem a gondolatokat, mert a végén csak szidni fogom. Szóval, egyik nap sem sikerül éjfél előtt lefeküdni, persze ha lefekszem vergődik, mert őt zavarja, hogy én alszom és miattam nem tud csinálni semmit, közben úgy lépked, mint valami elcseszett elefánt és ha még nem is hallanám kajak rezeg minden, reggel 5kor kelek, ami őfelségét zavarja, mert ha felállok az ágyból az recseg és ő arra felébred, mert ő 5:30kor kel vagy később. Van egy macskája akit folyamatosan a nyakamba basz, én vigyázok rá, én lesem hol van, mert ilyen hülye vagyok, mert mondván nem a macska tehet róla, hogy a gazda hülye, nem őt akarom bántani, szóval a macska. Folyamatosan cicakaksi szag van, vagy éppen pisi, vagy a keveréke, ha ez nincs, akkor a holnapra előkészített ruháimra fekszik, skót lógó fülű, vattabundával, amit folyamatosan vedlik, így a sima atlétám is olyan mintha gyapjú lenne. Ez méééég mindig nem a világvége esküszöm! Komolyan... De! 

Elkezdtem a másik házból emberekkel barátkozni és ugye mivel korban nagyjából passzolunk piálgatunk meg hétvégézünk együtt és neki állt hisztizni, hogy én vele nem megyek sehova, hogy én őt nem hívom sosem magammal, mikor megyek, meddig megyek, kivel megyek és hová és miért és a faszom bele basszameg NEM VAGYUNK HÁZASOK! Eleinte próbáltam hívni Amszterdamba, csak múzeumba meg sétálni etcetc, ő nem szereti Amszterdamot, oké... Menjünk fagyizni.. óó biztos nincs nagy választék meg ő csak otthon fagyizik amúgy is, jóóó menjünk tengerpartra fizetek mindent benzin stbstb.. majd ekkor majd akkor... INNENTŐL SEHOVA! Még boltba se megyek vele! Leszarom! Hát pfuj nézdmeg felbasztam magam, pedig nem akartam. Megígértem magamnak még a poszt elején, hogy ez egy békés lezárás lesz, hát nem tűnik túl békésnek részemről, no de mit mondtam nyitóposztban? Ami szívemen, az a billentyűzetemen, szóval ezermilliósorry de ha enm írom ki, még éjfélkor is két infarktus közepette fogok forgolódni, hogy azt a kis bazdmeget legalább bekellett volna szúrni a posztba. Ó, jajj.

Na szóval a csaj 36 éves én 22 persze persze a kor nem minden és lehetünk igen idióták 70 évesen is, mint itt volt az 56 éves lakótársam, akin annyira nevettem, hogy majd bepisiltem és még alkohol sem kellett, de az én szobatársamhoz kötél kell, nem alkohol és nem is cigi. Gyerekek egésznap depressziós és lehúz az életről én eddig röhögtem, ha valaki azt mondta, hogy ismer embert aki energiavámpír én csak néztem, hogy WTF ez a kifejezés... Na hát a csajra ez NEM elegendő kifejezés. Fújj. Ő miss tökéletes soha nem csinál semmi rosszat, még sem szereti senki, állítja miss szobatársam, sajnos kurvára nem látja magát külsős szemmel, pedig kellene. 

A vége a sztorinak mielőtt 4km hosszú bejegyzést írnék kajak végig szidva, hogy költözöm. Most hétvégén 2km-el odébb, ennyivel tobbet kell majd bicajoznom reggel és este, de bazdmeg minden egyes tekerést megér az, hogy nyugira menjek haza. Szóval most szelektálás, pakolás és egyszer csak közölni is kellene vele, hogy az egyetlen idióta, akit kiidegelt, aki eddig elviselte, szóbaállt vele és próbált rajta segíteni, az elmegy és innentől 36 éves létére oldja meg a gondjait please. Szóval egy pöppet morci vagyok, bocsánat a vulgáris nyelvezetért, elég trágya viselkedés, de eeeeeez van.

Van egy ügyes olvasóm, aki még előző blogomból ismeri a hátterem, igen párkapcsolatban élek. Ebben a posztban leírom, hogy mi is az előzménye a párkapcsolatomnak és milyen úton mentünk végig és akkor megértitek mi is a helyzet.

Kedves Viki! Én és a párom most Júniusban töltöttük az 5. évfordulónkat, amit sikeresen elfelejtett de hát van ilyen. Kezdjük az elejéről. 16 éves koromóta dolgozom és a szüleimnek soha nem volt jó semmi, 19 évesen még igen fogtak, nem mehettem sehova, ha mehettem is 1 órán belül haza, szóval nem voltak hétvégi hajnalig elvagyok dolgok. 17 évesen ismertem meg a páromat és azóta is együtt vagyunk, ami 5 év, ami kutyaévben is igen sok. Amikor összejöttem a párommal, akkor ő még az exével lakott, mert közös házuk van és a páromnak nem volt hová mennie, albérletet + hitelt fizetni meg magát is fenntartani lehetetlen volt. 2 évig dolgoztam és dolgoztunk azért, hogy eltudjon költözni és összeköltözzünk. Ez a két év engem lelkileg megölt, folyamatos aggódás, féltékenység és ilyenek, persze az én hibám, hiszen tudtam, hogy mit vállaltam be, kivel jöttem össze, de őszintén ha a párom akarta volna akkor tehetett volna valamit, mindegy. 2 évesek voltunk mikor sikerült összeköltöznünk és szószerint egyik szarból a másikba jutottam. Anyáék korlátoztak otthon, miután összeköltöztem a párommal jött ő. Hívjam fel ha kések, mikor érsz haza, minek mész, blablabla, persze ez mind normális egy kapcsolatban, csak nekem elegem volt. Mire odakerültünk, hogy összeköltöztünk én akorra már torkig voltam, csak nem akartam szarban hagyni, mert egyedül esélye nem lett volna fizetni mindent. Szóval így telt el két év, mostam, főztem, takarítottam, éjjelente dolgoztam és megint csak semmi szórakozás és még sem voltam sosem elég jó. Aztán jött egy válság és jött a dolog, hogy változtatni kell és az egyetlen esély ha valaki kimegy külföldre, mivel páromnak fix munkahelye van X éve és nem beszél semmilyen nyelvet, így én maradtam. Először közelebbre terveztem, Ausztria-Németország, de angol nyelvvel csak Hollandiába vettek fel, szóval Holland-Némethatárnál kezdtem az egészet, akkor rettentően hiányzott, a munka is szar volt, fizu semmi kínlódtam és úgy volt haza megyek, végül utolsó pillanatban Decemberben jött egy munkalehetőség 3 hétre szólt Amszterdam mellett virágkötészet, úgy voltam vele még ha átcseszés is, majd a nagykövetséggel hazavitetem magam, mert hát hajléktalankodni úgy sem hagynának és kb életem végéig törleszthetem de ez van. A munka végül bejött és akkor találkoztam először T-rexxel, aki faparaszt volt velem, de december végén bevitt az igazgatóhoz, hogy vegyenek fel állandóra mert ő meg van velem elégedve etcetc. Közöltem a párommal, hogy Amszterdam mellett fogok dolgozni, lakni etcetc és 1500km távolságról nem fogok hazaugrálni 2 havonta, szóval 4 havonta járok haza. Ezzel sincs semmi gond. A gond az, hogy itt Amszterdam mellett jó a fizetés, mindenkivel tudok beszélgetni és bizony megtapasztaltam, hogy milyen az amikor független vagy, amikor kattan egyet az agyad és te elmész vásárolni, amikor hónapokig pizzán élsz mert nincs kedved főzni, vagy éppen hajnalban érsz haza, mert eldumáltad az időt a munkatársaiddal. 

Az egésznek a lényege annyi, hogy nem a távolság az, ami a mi kapcsolatunkban szálka, hanem én. Az, hogy sosem volt saját életem, hogy mindig másnak éltem és mások elvárásai szerint. Vannak hiteleink meg amiket ő hozott magával körülbelül 5 millió forint összesen, úgy számoltam, hogy jövőre megoldjuk, de az exe folyamatosan tud szopatni minket, mert párom nevén van a villany minden a másik házban és most 300.000ft-ot kell kifizetnem a másik nő helyett. Tudod ebbe egy idő után nagyon bele lehet unni, megfogadtam, hogy segítek a páromnak kifizetni mindent, segítek egyenesbe hozni az életét, de abban már nem vagyok biztos, hogy mindezek után együtt is akarok maradni vele. 4 évet kell Hollandiában dolgoznom, ahhoz, hogy egyenesbe hozzam és tudjon csinálni valamit, de már most azt mondom, hogy megszerettem Hollandiát és nem biztos, hogy innen elakarok menni, de 4 év még sok idő. 

A T-rexxel kapcsolatban vagy bárki mással kapcsoltban, aki megfog még fordulni a blogomon, mert hát fene tudja mi lesz még... Nos, ha adódna az alkalom, hogy lefeküdjek vele, nem tenném meg. Ó, csak a pofám nagy. Őszinte leszek, nem mondom, hogy egy csókot visszautasítanék és nagyon jól tudom, hogy már ez is megcsalás és meghalnék a lelkifuliba de fene tudja. Én párommal vesztettem a szüzességem és azóta is ő volt az egyetlen. Én imádok csókolózni, ő meg nem. Szeretem de élvezem ezt a helyzetet. 

Szóval, amit tudok mondani, hogy nem csak a távolság öli meg a kapcsolatot és ha igazán szereted a párod, akkor ki lehet bírni. 1 éve kint vagyok és nem csaltam meg, mindennap beszélünk, csak nem éltem eleget, fiatal vagyok és nem akarom, hogy 40 évesen kattanjon az agyam. Elég nagy korkülönbség van köztünk és ő rengeteg csajjal volt, sokat bulizott etcetc. 

Nem tudom mi lesz, majd meglátjuk az biztos, hogy szarban nem hagyom, ezért a fizum nagy részét utalom neki haza és szeretem, de ez már nem szerelem. Idő kell, hogy feldolgozzam a múltat, a szar gyerekkoromat, valahogy elsiklani anyám hülyeségei fölött és átgondolni, hogy mit is akarok valójában.