Körülbelül egy hónappal ezelőtt írtam nektek T-rexről azaz a főnökömről, hogy elmegy, hát igen gyorsan elment ez az egy hónap és ma eljött az utolsó napja. Igen nehéz volt tartanom magam, hogy ne bőgjek melóban, de sikerült a végéig. 

Amikor elkezdett összepakolni kérdeztem tőle, hogy marad e még a kantinban, azt mondta nem, úgy hogy elköszönt.. megpuszilt és ott valahol elkezdtem összetörni, majd mikor kimentem még kint volt és mikor elhajtott akkor már bőgtem. Kinek fogok holnap vigyorogva jó reggeltet köszönni? Ki fog ösztönözni? Kivel beszélgetek normálisan, mindenféle lenézés és hátbaszúrás nélkül? Az egyetlen normális magyar elment a cégtől és nem utolsó sorban az ÉN T-rexem.

Nagyon sok mindent köszönhetek neki és igyekszem a legjobbat nyújtani ezek után is. 

Jelenleg szalagvezető helyettes vagyok és én szalagvezető akarok lenni, szóval új cél, a végleges előléptetés. Ideje rágyúrnom. 

Tot Ziens T-rex! 
Remélem hamarosan a nyomodba léphetek!