Körülbelül egy hónappal ezelőtt írtam nektek T-rexről azaz a főnökömről, hogy elmegy, hát igen gyorsan elment ez az egy hónap és ma eljött az utolsó napja. Igen nehéz volt tartanom magam, hogy ne bőgjek melóban, de sikerült a végéig. 

Amikor elkezdett összepakolni kérdeztem tőle, hogy marad e még a kantinban, azt mondta nem, úgy hogy elköszönt.. megpuszilt és ott valahol elkezdtem összetörni, majd mikor kimentem még kint volt és mikor elhajtott akkor már bőgtem. Kinek fogok holnap vigyorogva jó reggeltet köszönni? Ki fog ösztönözni? Kivel beszélgetek normálisan, mindenféle lenézés és hátbaszúrás nélkül? Az egyetlen normális magyar elment a cégtől és nem utolsó sorban az ÉN T-rexem.

Nagyon sok mindent köszönhetek neki és igyekszem a legjobbat nyújtani ezek után is. 

Jelenleg szalagvezető helyettes vagyok és én szalagvezető akarok lenni, szóval új cél, a végleges előléptetés. Ideje rágyúrnom. 

Tot Ziens T-rex! 
Remélem hamarosan a nyomodba léphetek!

Ilyen szar napom még nem volt, de igen meredek lenne kijelenteni,hogy rosszabb már nem is lehetne, mindig van rosszabb és persze ettől százszor rosszabb is.

A hétvégén elköltöztem. Már új szobatársam van Sugi, akit imádok, nagyon laza csaj és jó fej, már laktunk együtt. Az exszobatársam Kata viszont beteg. Nehogy elkezdjétek sajnálni, nem halálos inkább másokat öl meg vele, ugyanis elkezdett mindenkit zaklatni, hogy én miért költöztem el. A régi házban mindenkit és a mostaniból is, aki csak szóba áll vele, úristen. Pénteken megbeszéltük miért költözöm el, de nem bírja feldolgozni. Mindezekmellett még hadjáratot is indított ellenem, mindenkinek azt mondja, hogy köcsög vagyok és nyomorék. Nem fogok háborúzni, nincs miért... ebben az egészben maximum én harcolok, azért, hogy békén hagyjon. Tegnap reggel a munkahelyen az ebédlőben éppen kijöttem a mosdóból és még gyorsráfókuszáltam az asztalomra nem e hagytam ott a telefonom, mert rohantam is csekkolni be a melóba, mire egy óra múlva jön oda lakotársam, hogy a Kata mindenféle bunkónak elhord mert én nem köszöntem neki. 

*** Ezt a bejegyzést 4 nappal ezelőtt kezdtem el írni, jó mérgesen, szóval hajj zajlanak a dolgok. Már nem vagyok mérges, inkább szánalmat érzek iránta... töröltem facebookról és mindenhonnan, nem akarom őt látni, nem akarom, hogy ő lásson. Felejtsen el, ez az egész kezd átmenni kibaszott pszichoba... 

Van az a bizonyos pont, amikor egy darabig tűrsz és nyelsz és bírod, de már mégsem, azért még húzod egy kicsit és jobb lesz, majd később elég egy szikra és felrobbansz, mint állat. No, én kurva sokáig tűrtem és nyeltem lakótársamnak, aki történetesen még a szobatársam is. Húú, hol kezdjem basszus? Kezdjük ott, hogy a poszt alatt nem kellene felkurnom magam idegileg, bár ez már megtörtént az elején, ezért kezdtem el. No. Ott fogjuk kezdeni, hogy egy rögeszmés, hisztis picsa, aki pszichiátriai eset. Konkrétan. Ejj, basszus de össze kellene szednem a gondolatokat, mert a végén csak szidni fogom. Szóval, egyik nap sem sikerül éjfél előtt lefeküdni, persze ha lefekszem vergődik, mert őt zavarja, hogy én alszom és miattam nem tud csinálni semmit, közben úgy lépked, mint valami elcseszett elefánt és ha még nem is hallanám kajak rezeg minden, reggel 5kor kelek, ami őfelségét zavarja, mert ha felállok az ágyból az recseg és ő arra felébred, mert ő 5:30kor kel vagy később. Van egy macskája akit folyamatosan a nyakamba basz, én vigyázok rá, én lesem hol van, mert ilyen hülye vagyok, mert mondván nem a macska tehet róla, hogy a gazda hülye, nem őt akarom bántani, szóval a macska. Folyamatosan cicakaksi szag van, vagy éppen pisi, vagy a keveréke, ha ez nincs, akkor a holnapra előkészített ruháimra fekszik, skót lógó fülű, vattabundával, amit folyamatosan vedlik, így a sima atlétám is olyan mintha gyapjú lenne. Ez méééég mindig nem a világvége esküszöm! Komolyan... De! 

Elkezdtem a másik házból emberekkel barátkozni és ugye mivel korban nagyjából passzolunk piálgatunk meg hétvégézünk együtt és neki állt hisztizni, hogy én vele nem megyek sehova, hogy én őt nem hívom sosem magammal, mikor megyek, meddig megyek, kivel megyek és hová és miért és a faszom bele basszameg NEM VAGYUNK HÁZASOK! Eleinte próbáltam hívni Amszterdamba, csak múzeumba meg sétálni etcetc, ő nem szereti Amszterdamot, oké... Menjünk fagyizni.. óó biztos nincs nagy választék meg ő csak otthon fagyizik amúgy is, jóóó menjünk tengerpartra fizetek mindent benzin stbstb.. majd ekkor majd akkor... INNENTŐL SEHOVA! Még boltba se megyek vele! Leszarom! Hát pfuj nézdmeg felbasztam magam, pedig nem akartam. Megígértem magamnak még a poszt elején, hogy ez egy békés lezárás lesz, hát nem tűnik túl békésnek részemről, no de mit mondtam nyitóposztban? Ami szívemen, az a billentyűzetemen, szóval ezermilliósorry de ha enm írom ki, még éjfélkor is két infarktus közepette fogok forgolódni, hogy azt a kis bazdmeget legalább bekellett volna szúrni a posztba. Ó, jajj.

Na szóval a csaj 36 éves én 22 persze persze a kor nem minden és lehetünk igen idióták 70 évesen is, mint itt volt az 56 éves lakótársam, akin annyira nevettem, hogy majd bepisiltem és még alkohol sem kellett, de az én szobatársamhoz kötél kell, nem alkohol és nem is cigi. Gyerekek egésznap depressziós és lehúz az életről én eddig röhögtem, ha valaki azt mondta, hogy ismer embert aki energiavámpír én csak néztem, hogy WTF ez a kifejezés... Na hát a csajra ez NEM elegendő kifejezés. Fújj. Ő miss tökéletes soha nem csinál semmi rosszat, még sem szereti senki, állítja miss szobatársam, sajnos kurvára nem látja magát külsős szemmel, pedig kellene. 

A vége a sztorinak mielőtt 4km hosszú bejegyzést írnék kajak végig szidva, hogy költözöm. Most hétvégén 2km-el odébb, ennyivel tobbet kell majd bicajoznom reggel és este, de bazdmeg minden egyes tekerést megér az, hogy nyugira menjek haza. Szóval most szelektálás, pakolás és egyszer csak közölni is kellene vele, hogy az egyetlen idióta, akit kiidegelt, aki eddig elviselte, szóbaállt vele és próbált rajta segíteni, az elmegy és innentől 36 éves létére oldja meg a gondjait please. Szóval egy pöppet morci vagyok, bocsánat a vulgáris nyelvezetért, elég trágya viselkedés, de eeeeeez van.

Semmiféle bemutatkozás nem lesz, hiszen aki olvasott eddig az tudja ki vagyok, aki nem, jól tudjuk, hogy nem két-három sor alapján fog megismerni. Lány vagyok, ennyi elég. Az elmúlt időben igen sokat szocializálódtam, mondván ó ugyanmár miért üljek egyedül vagy miért dolgozzam csöndben ha beszélgetni is tudok? A munkahelyen (Hollandiában) magyarok is vannak, nos őket jobb elkerülni de hát persze egy-két kivétel mindig van, ilyen pl Ildinyusz a kollégám és T-rex avagy Cicafiú az én főnököm. Igen tudja, hogy így hívom, mert elmondtam neki. T-rex mert olyan kis aljas pöcs tud lenni és ordítani is tud, hallottam már, ha velem ordítozott volna úgy, akkor tuti összesz@rom magam helyben, de alapjáraton egész kis aranyos cica. Igen közel kerültünk egymáshoz az elmúlt egy hónapban és most bejelentette, hogy felmond. Sokkolt. Tulajdonképpen várható volt, hiszen tudtam, ha beköltözik Amszterdamba, akkor tuti felmond, de neeeem ilyen hamar. Szóval az én hercegem már csak október elsejéig marad és a blog létrejöttének az oka, hogy addig bizony kiszeretném használni az alkalmat és persze nem ő az egyetlen oka, de a legfőbb. Nyíltan, őszintén, mindenféle tagadás a titok nélkül szeretném rögzíteni az élményeimet, érzéseimet és mindent. Egyéb modul nem lesz csak a blog, a chatben még gondolkodom, nem biztos, hogy lesz, de hozzászólás lehetőség van.

Üdvözöllek DeadBunny blogján.