Már úton a paintball pálya felé azon gondolkodtam, hogy mégis mi a fenéért nevezem én a hercegem plátói szerelemnek? A plátói lényege, hogy szereted, de egyoldalú és nem érintkeztek, nincs ölelés, puszi, csók, vagy éppen más... Még is én úgy gondolok erre az egészre, vagy akár a jövendőbeli plátói szerelmemre (mert hát megeshet, hogy lesz) hogy igenis meg akarom csókolni, ölelni és egyéb is felmerülhetne akár, de nem tartós kapcsolatra gondolok. Nem tudom, hogy a hercegemmel, hogy bírnék ki egy tartós kapcsolatot de valószínűleg sehogy, szóval marad az én plátóim, az elkövetkezendő két hétben és még egy darabig biztosan. Eszméletlen nehéz belegondolni, hogy megyek dolgozni és nem lesz ott, nem lesz kire néznem, vagy kit keresnem a sorok között, nem lesz aki halálra rémítsen vagy éppen köcsög üzemmódban poénkodni. Eszméletlen nehéz belegondolni, hogy "beleszerettem" egy meleg srácba. WTF? Három héttel ezelőtt még nagy flegmán oktattam az én másik meleg haveromat, hogy neeeem szeretünk bele, olyanba aki nem a te kategóriád ilyen téren. Hát wtf? Jól van, amúgy ez egy fellángolás, ami szépen lassan elfog múlni, feledésbe merül de amíg van addig kiélem magam rajta, mert megérinthető, megfogható... Ha a hercegem elmegy utána úgy is Adam Lambert vagy Keanu Reeves lesz az áldozatom, johnny Depp örök szexisten meg a éjjeli rabszolgám. Mielőtt bolondnak gondoltok közlöm minden rendben van velem, de eddig nem tudtam magamból kiírni az ilyen baromságokat és most nagyon tetszik, hogy szabadon posztolhatok, a kényelmetlen része a sztorinak már csak az, hogy próbálok nem csúnyán beszélni, ami igen nehezen megy és egy-egy mondatba úgy belecsempésznék egy kis bazdmeget, vagy kibaszottul szót de próbálkozom, tudjátok mint a South Parkban gumival csípkedték a csuklójukat, mikor csúnyán beszéltek.